Találkozás az ex-szel

Mike utána nem keresett.. Nem tudtam eldönteni hogy örüljek neki vagy sírjak. Aztán amikor a szerkesztőségben ültem valaki hívott magán telefonszámon. Sosem vettem fel az ilyen hívásokat, most sem tettem. Aztán mentem a fotózásra. Egy mesekönyv írót kellet lefotóznom. Mikor beléptem a műterembe a nő egy bájos mosollyal köszöntött.
-Helló a nevem Dyna.-mondtam miközben kezet nyújtottam neki.
-Helló. Én Anna Shinoda vagyok.-hát mit mondjak. Kis híján lehidaltam..Aztán zavarba jöttem.-Láttalak az újságban titeket. Mike-kal sokat szoktunk találkozni Otis miatt. Tudtam mi volt köztetek Londonban. De amit valamelyik nap mondott arra nem számítottam..
-Ööö. Hát ha mindent tudsz akkor talán ezt itt abba is hagyhatnánk, és koncentrálhatnánk a fotózásra..-próbáltam elterelni a beszélgetést..
-Mesélhetnél Róla-Anna baromi nyugodt volt és kedves. Ezt nem értettem miért..
-Nem hiszem hogy veled kéne Róla beszélnem. Ne haragudj..-Erre elmosolyodott.-Kezdhetnénk végre?-Bólintott. A képekkel viszonylag gyorsan végeztünk.
-Szeretnélek jobban megismerni-Anna
-Miért? Mármint.. Basszus.-éreztem hogy vörösödik az arcom, erre Ő megint csak mosolygott. Azt hittem leütöm.
-Ne légy már ennyire zavarban.. Csak azért szeretnélek megismerni mert ha újra összejönnétek Mike-kal, és nem csak egy éjszakára, akkor Te lennél Otis mostoha anyja. Megérthetnél.. Te is anya vagy..-Anna még mindig kedvesen..
-Nem hiszem hogy bármi közünk is lenne egymáshoz Mike-kal azok után ami történt. De rendben. Van a közelben egy isteni hely.. Finom kávéjuk illetve péksütijük van,  ha gondolod...-rábólintott. Ezért elmentünk.. Sokat beszélgettünk. Mindent tudni akart, hiába mondta el neki Mike. Kíváncsi volt az én szemszögemből is a dolgokra. Meg arra hogy ezután hogyan tovább. Mikor mindent elmondtam neki megszólalt.
-Valamilyen szinten megértelek... De.. Az még mindig nem fér a fejembe hogy miért nem szóltál neki rögtön mikor megtudtad hogy terhes vagy? Feleségül vett volna.. Már rég boldog család lehetnétek..-Anna majdnem úgy beszélt mint Mona..
-Van egy olyan érzésem hogy te ennek örültél volna. De miért?-néztem rá gyanakodva. Anna felnevetett.
-Hogy miért? Nézd. Mike megérdemli hogy boldog legyen. Gondolom mesélt neked a válásunkról. Én elrontottam, és sajnálom. De azt akarom hogy újra a régi önmaga legyen. Mikor vissza jött Londonból mintha kicserélték volna. Olyan volt mint régen, a válásunk előtt. Boldog volt.. Te tetted boldoggá..-Anna.. még egy kicsit beszélgettünk aztán mennem kellett. Megígértük egymásnak hogy kapcsolatban maradunk. Nem érettem magam miért, de megkedveltem..
Mikor vissza értem az irodába egy csokor vörös rózsa várt. Kísérő kártya viszont nem volt. Ennek ellenére tudtam ki küldte.Örültem neki. Ismét megszólalt a telefonom. Ezúttal ki volt írva ki keresett.
-Szia.
-Szia. Hívtalak délelőtt is, de nem vetted fel-Mike
-Nem szokásom magánszámos hívásokat felvenni. Bocs.
-Értem.. Beszéltem Annával. Jó fejnek tart. Bár egy kicsit bizalmatlannak is.. De mindegy nem ezért hívtalak. Holnap ráérsz?
-Persze miért?
-Szeretném a nevemre venni a fiam.-hallottam a hangján hogy elmosolyodik. Önkéntelenül is magam elé képzeltem..
-Rendben, ki veszek egy szabad napot.
-Köszönöm.. És mi a terved estére?
-Mi legyen? Szeretnél átjönni?-kérdeztem.
-Ha nem gond, akkor igen.. Látni akarlak titeket..
-Este 7-re gyere. Csinálok vacsit. Oké?
-Oké. Addig is szia.-Mike, majd letettük.. A nap további része gyorsan telt. Épp hogy elkezdtem főzni a vacsorát csengettek.
-Helló
-Helló. Gyere be-köszöntöttem két puszival Mike-ot. -Bár a vacsit csak most kezdtem
-Nem gond. Szándékosan jöttem korábban. Hátha segíthetek
-Á. Attól tartasz hogy megmérgezlek-erre nevetni kezdett.
-Nem. Mikey?
-A szobájában. Alszik.-én, miközben Ő be ment Mikey szobájába..Amíg ő bent volt Mikeynál én addig kész lettem a vacsorával. Épp megterítettem mikor ki jött hozzám. Leejtettem a villát és egyszerre kaptunk utána. A hirtelen mozdulat miatt össze koccant a fejünk. Egymásra néztünk, majd megfogta az állam és megcsókolt. Nem utasítottam vissza. egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. Aztán Mike vetkőztetni kezdett.
-És mi lesz a vacsival-kérdeztem mikor levette a felsőm és a vállamat csókolgatta..
-Kezdhetnénk a desszerttel?-Mike várva a reakcióm. Válaszul csak megcsókoltam. Akartam. Nagyon. Úgy mint még soha.. Az ölébe vett és lassan be vitt a hálószobába. Olyan óvatosan tett le az ágyra mintha egy porcelán baba volnék. Megszabadított minden ruhámtól. és végig csókolta a testem. Aztán fölém hajolt és megcsókolt.. Már nagyon kívántam, így én is elkezdtem őt vetkőztetni... Mikor már mind a ketten meztelenek voltunk símogatni kezdett de végig a szemembe nézett. Figyelt rám.. Nagyon.. Mikor már nagyon nem bírtam magammal fölé helyezkedtem. Végig egymás szemébe néztünk míg belém hatolt. Egy halk sóhaj hagyta el a szám.. Lassan kezdtünk el mozogni, majd hírtelen Mike megfogta a derekam és maga alá fordított. Gyorsítva ezzel a tempót. Fél óra múlva elértünk a csúcsra. Mike a homlokát a homlokomnak támasztotta, és megcsókolt. Majd fáradtan feküdt mellém
-Éhes vagy még?-Mike s közben egy írtó szexi mosollyal nézett rám
-Talán.. Kérhetnénk még ebből a desszertből? -kérdeztem
-El fogsz hízni, de nem bánom- nevetett. Majd újra megtettük.

Ismerkedés

Mikor én bementem az irodába Mike még egy pár percig csak ült a kocsiban, majd Reenzékhez hajtott. Elég idegbeteg módon nyomkodta a csengőt. Chester nyitott ajtót.
-Hé haver. Mi újság..Idegesnek tűnsz.-Chaz
-Reenz hol van? Azonnal beszélnem kell vele.-Mike közben beljebb léptek a házban.
-A konyhában találod...-Chaz. s közben Mike már ment is a konyhába.
-Miért nem mondtad hogy Dé gyereket szült?-Mike
-Neked is szia. Egyébként azért nem szóltam mert Dé megkért rá, és amúgy sem az én dolgom lett volna.És velem szemben ne vidd fel a hangodat.. Nem én tehetek erről az egészről..-Reenz
-Igazad van,sajnálom. Csak.. Mikor elmondta hogy.. és utána azt hogy te előbb tudtad.. Hiszen mégis csak az enyém..Ugye megértesz?-Mike
-Persze, értelek. De elmondta, és ez a fontos. Sokat beszélgettem erről az egészről Dével.. Csak a fiatokat akarta védeni.. Meg persze téged..-Reenz
-Ezt hogy érted?-Mike
-Úgy értem, hogy gondolj csak bele Mike. Ha ez kitudódik akkor Neki és a fiának nem lesz magán élete. Minden szenzáció hajhász bulvár újság ott támadná őket ahol tudnák. A paparazzókról nem is beszélve. Ráadásul te is célpont lennél a médiának. Minden újság arról szólna, hogy van egy törvénytelen, házasságon kívüli gyereked..-Reenz
-Nem lenne házasságon kívüli, ha időben elmondja-Mike
-Tudom.. De ő ilyen.. Amúgy sem hisz a házasság szent kötelékében.-Reenz. Mike még körülbelül vagy egy órát volt nála, majd elment.
Épp egy Beyoncé-t fotóztam mikor Steve bejött.
-Déé, téged keresnek telefonon.-Steve.
-Rendben-majd oda fordultam Bé-hez-5 perc szünet.-Bé csak elmosolyodott. kimentem a teremből, és felvettem a telefont. Hát.. Erre nem számítottam.
-Szia zavarlak?-Mike
-Hát egy kicsit. Épp Beyoncé-t fotózom. De mond mit szeretnél?-én
-Azt szeretném tudni, hogy esetleg ma láthatnálak-e titeket...-Mike
-Igen. Persze. 4-kor végzek. Este 6-kor a Brentwood Parkban?-én
-És ha érted mennék? Együtt elmehetnénk Mikey-ért..-Mike
-Junior mindig velem jön az irodában.. Még kicsi ahhoz hogy bölcsibe vigyem.. -én
-Az még jobb.. Akkor értetek megyek..Szia.-Mike
-Helló-miután letettük vissza mentem Bé-hez.
-Pasi?- Beyoncé. Bólintottam, erre csak nevetett.Majd folytattuk a munkát.
Épp hogy kiléptünk az épületből Mike lépett elénk. De mivel Ő egy híres ember már vakuk villogtak ránk. Gyorsan beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk. Én hátra ültem Juniorral. Mike elég sűrűn pillantott felénk a visszapillantó tükörből. Majd megszólalt.
-Nagyon hasonlít rám-Mike és közben mosolygott.
-Igen tudom. Az orra és a szemei a tiéd. Na meg a hangja.-én. Erre Ő felnevetett.
-Na akkor a park?-Mike
-Először menjünk hozzám, majd utána ki megyünk a parkba.-én, és a navigálásommal haza mentünk. A parkból persze nem lett semmi. otthon maradtunk. Mike elég sokat játszott Juniorral.
-Mond csak Dé, szándékosan nem hívod őt Mikey-nak?
-Nem. Csak.. -mire elmagyaráztam neki hogy miért hívom őt inkább Juniornak, bele kavarodtam a mondani valómba, amin nagyot nevettünk. Mike sokáig nálunk volt. Együtt etettük, fürdettük Mikey-t, és fektettük le Őt aludni. Miután elaludt ki mentünk a konyhába.
-Nem vagy éhes? Rendelhetnénk egy pizzát..-én, Mike csak mosolygott rám, ettől zavarba jöttem, és elkaptam Róla a tekintetem. Miután megjött a pizzánk és jól laktunk, felbontottam egy üveg bort. Sokáig beszélgettünk. Főleg a londoni útról. A megismerkedésünkről. Aztán Mike közelebb ült és megcsókolt. Percekig csókolóztunk. Akartam őt.. Nagyon. De amikor a pólóm alatt simogatott leállítottam.
-Késő van. Menned kell.-nem néztem a szemébe, csak a félig üres boros poharat néztem.
-Igazad van. Jó éjt.-ki kísértem. Már az ajtóban volt amikor még egy csókot hintett a számra. Majd számot cseréltünk, és elment.

Igazság ebédre

Nem tudta hogy fel vegye-e. Csak nézett hol rám, hol a kijelzőre. Végül Mona nem bírta tovább.
-Ki az Reenz?-Mona érdeklődve.
-Mike -Reenz.
-Vedd fel, és beszélj vele, hátha fontos..-én
-Rendben, de maradjatok csöndben, kihangosítom..-Reenz.-Szia Mike, miújság?
-Szia Reenz, csak érdeklődni szeretnék, hallottál-e valamit Déről....-Mike. Istenem, teljesen libabőrös lettem, a hangjától.. Reenz rám pillantott. Bólintottam neki, aztán a fülébe súgtam, hogy Juniort ne említse meg..
-Igen, hallottam róla. Itt van LA-ben, épp nála vagyok..-Reenz
-Igen? Hol vagytok? Beszélhetnék vele? Láthatnám?-Mike, teljesen izgatottan. Oda súgtam neki, hogy ne mondja el hol vagyunk.
-Dé megkért ne mondjam el neked, hol vagyunk, sajnálom-Reenz.
-De beszélhetnék vele?-Mike egy kicsit csalódottabb hangon. Reenz odanyújtotta nekem a telefont.
-Dé, beszélned kell vele, nem húzhatod tovább, te is tudod...-Reenz. Tudtam hogy igaza van.... Mint mindig.. A szívem heves verni kezdett.. Át vettem a telefont.
-Szia Mike.. -halk hangon..
-Dé, mióta vagy itt? Miért nem jelentkeztél? Hol vagy? Szeretnélek látni?-Mike, reményteli hangon.
-Ezt most hosszú lenne elmondani telefonon. Holnap találkozhatnánk. Tudom hogy magyarázattal tartozom, és tényleg beszélnünk kell.
-Együtt ebédelhetnénk, mit szólsz hozzá?-Mike
- Nem is tudom-én, Reenz szúrós pillantást vetett rám, Mona pedig enyhén megrúgta a bokám.-Rendben, holnap ebéd időben.. Hol találkozzunk?
-Érted megyek, ha meg mondod hová kell mennem-Mike
-Igazán nem szükséges értem jönnöd.. de ha gondolod-nem tudtam befejezni a mondatot
-Igen, gondolom-Mike, lelki szemeim előtt láttam, ahogy mosolyog.
-Rendben-megadtam neki a címet, majd elköszöntünk egymástól. A szívem egyre jobban zakatolni kezdett. Csak néztem a telefont, majd egy sóhaj után vissza adtam Reenznek. A lányok csak vigyorogtak rám.
-Megyek csinálok magamnak egy teát. Ti kértek?-ezzel próbáltam elterelni a gondolataimat.
-Nem köszönjük-Mona és Reenz egyszerre. Még pár órát beszéltünk, aztán elbúcsúztak, és haza mentek. Mikor becsuktam utánuk az ajtót, neki dőltem és sírni kezdtem.. Hogy fogom elmondani neki, hogy gyereket szültem?
A másnap délelőtt elég gyorsan eltelt. Csak arra lettem figyelmes hogy Carol kopog az ajtón.
-Szia. Valaki téged keres. Ha nem tévedek Mike Shinoda az. -kacsintott felém Carol
-Rendben, Juniort itt hagynám veled, ha nem túl nagy baj, még nem tudja hogy..-én
-Persze megértem. De előbb -utóbb meg kell mondanod neki. Ezt nem titkolhatod el előle.-Carol
-Tudom. Na mentem, 1-re itt vagyok..-én
-Nem kell sietned, sőt.. Majd Juniort haza viszem, és ha végeztél gyere el érte.-Carol
-Nem hiszem hogy sokáig oda leszek Vele, de azért köszönöm.-én majd ki mentem az irodából. Mike Carol irodája előtt várt.
-Szia Mike
-Szia Dé-két puszival köszöntött. Az az illat, megcsapta az orrom. Ismerős volt. Ilyen volt az illata Londonban is. Nem sokat változott. Elmentünk egy közeli étterembe. Nem igazán szóltunk egymáshoz. Közben a pincér felvette a rendelést.
-Gyönyörű vagy- Mike
-Köszönöm.-én
-Miért?-Mike. Tudtam mire érti ezt a kérdést. Választ akart.
-Nézd Mike... Nem is tudom hol kezdjem..-én. Ahogy rám nézett ki vert a víz.
-Például az elején.-Mike. Közben kihozták a rendelésünket. Elmondtam neki hogy miért nem mentem el, persze nem a teljes igazságot. Aztán elmondtam neki hogy mikor költöztem ide.
-Amikor én kértem nem jöttél, mert a munkád fontosabb volt. De végül mégiscsak itt kötöttél ki... Ez most rosszul esett. De ha jól sejtem, nem csak ez volt az okod. Volt valaki más az életedben?-Mike, szomorú arccal. Nem értem hogy a férfiak miért gondolnak mindig arra, hogy ha vissza utasítják akkor a  lány bepasizott? Ez nekem esett rosszul. Éreztem hogy itt az igazság pillanata. Nagyot sóhajtottam.
-Nem másik férfiról van szó. Én.. Londonban..-nehezen ment hogy elmondjam neki. Féltem tőle.. A reakciójától..De Ő csak figyelt, míg én próbáltam neki eldadogni. Majd végül megszólalt.
-Igen? Figyelek. Mi volt Londonban..-Mike, nem tudta mit akarok kinyögni. A nézésétől teljesen teljesen zavarba jöttem.
-Londonban, amikor te és én... Szóval... Teherbe estem Tőled..-már a sírás fojtogatott. A szemébe néztem. Láttam rajta, hogy össze zavarodott. Elvette rólam a tekintetét, és inkább a kinti tömeget nézte az ablakon át. Majd sóhajtott.
-Ez biztos? Úgy értem tényleg tőlem van?- Mike furcsán nézett rám, mint aki nem hisz nekem. De megértettem.
-Figyelj. Elhiszem ha most nem hiszel nekem. És hidd el, ha Reenz-zel nem találkozom a szerkesztőségben, most sem tudnád, mert nem akartam felkavarni vele az életed. De találkoztunk, és megtudta. Így muszáj volt neked is elmondanom.-már könnyeztem. Megbántottam vele, tudom jól.
-Ezt hamarabb kellet volna elmondanod. Sokkal hamarabb. Akkor ha most jól számolok, már legalább 8 hónapos. Igaz?-Mike, még mindig komor arccal.
-Igen.-én
-És láthatnám őt? Hiszen az apja vagyok. Ezt nem tilthatod meg tőlem. Ugye tudod?-Mike
-Tudom. De nem is akarlak eltiltani tőle. Hidd el. És sajnálom hogy nem szóltam hamarabb, de nem tudtam hogy mondjam el. Hisz alig ismertük egymást, és csak egy futó kapcsolat volt, és.. -nem tudtam befejezni, közbe vágott.
-Szerinted csak futó kapcsolat volt ami köztünk történt? Te tényleg így érzed? Szerinted én csak úgy szórakozásból fekszek le egy alig megismert lánnyal?-Mike, láttam rajta hogy tényleg így érzi, és gondolja.-Mert ha tényleg így hiszed akkor közölnöm kell veled, hogy tévedsz. Nagyon tévedsz. Mikor megláttalak, elkapott egy régen érzett érzés. Tudtam hogy kellesz nekem, és nem csak egy éjszakára..Aztán beszélgetni kezdtünk és tényleg beléd szerettem. Lehet hogy most hülyének nézel, emiatt, de igen így volt. Első látásra beléd szerettem..
-Sajnálom, nem tudtam . De már nem fontos, gondolom..-próbáltam egy kicsit keményebb lenni, mert amit mondott az fájt. Jólesően fájt. Sírni tudtam volna. De nem akartam hogy lássa.
-Ha így gondolod, akkor lehet igazad van...Mike, én közben ránéztem az órámra. Háromnegyed 1 volt.
-Sajnálom Mike. De mennem kell... El fogok késni.. A láthatást majd máskor megbeszéljük..-közben intettem a pincérnek, és fizetni akartam. De nem engedte.
-Hagyd csak, majd én fizetek-ellenkezni akartam- És ne ellenkezz... Vissza viszlek..
A kocsiban sokat kérdezett Juniorról. Én pedig büszkén meséltem róla.. Mikor ki akartam szállni  kocsiból megfogta a kezem, és nézni kezdett. Majd odahajolt hozzám és lágyan, fájdalmasan megcsókolt. Nem tudtam parancsolni magamnak. Vissza csókoltam. Élveztem minden egyes másodpercét. Egyre hevesebben, és szerelmesebben csókolt, szinte fel falt... Pár percig csókolóztunk, majd utána a szemebe nézett.
-Kinek a nevén van a fiam?-Mike. Egy kicsit meglepett a kérdése.
-Az enyémen. Micheal Junior Balla. Ez a teljes neve.-mondtam.
-Szeretném a nevemre venni a fiam.-Mike. Erre csak bólintani tudtam. Aztán ki szálltam a kocsiból. Mikor felértem Carol faggatni kezdett. Mit tehettem mást? Elmondtam neki mindent....

A viszont látás "öröme"

Féltem ettől a találkozástól. Nem akartam hogy tudják itt vagyok, és hogy gyereket szüljek. Megijedtem. 

Próbáltam erős maradni, hogy ne lássa félek. De Reenz ismert, túl jól. Össze- vissza kérdezgetett. Aztán Junior felsírt. Oda mentem hozzá és felvettem:

-Ssh, ne sírj kicsim. Itt a mami.

-Te.. te gyerek szültél? Mégis miért nem szóltál?! Hogy titkolhattad el előlünk?! És..-Reenz. Nem akartam hogy tovább kérdezősködjön, ezért egy kicsit hangosabban szóltam neki

-Állj. Ne kérdezz semmit, se a múltról, se a fiamról. Neked ehhez semmi közöd!!-észbe kaptam mikor az utolsó mondatot kiejtettem a számon- Ne haragudj. Sajnálom. Inkább csináljuk meg a képeket és menjünk. Rendben??

-Nem haragszom, de magyarázattal tartozol. Ugye tudod?-Reenz. Tudtam, igaza volt. Elkellet volna legalább neki mondanom az igazat. 

-Megcsináljuk a képeket, leadom és utána elmegyünk hozzánk.- A képek hamar elkészültek, aztán mikor teljesen végeztem mindennel elindultunk. Reenz taxival érkezett a stúdióba, így most velem jött. Egész úton csendben ültünk egymás mellett. Éreztem a bőrömön hogy figyel. Rossz volt. Csak nézett és egy szót sem szólt. Néha rá pillantott Juniorra. Alig vártam hogy haza érjünk

-Megérkeztünk.-majd csendben figyeltem, miközben Juniort kivettem a gyerekülésből. Mikor felértünk Reenz megszólalt:

-Ez a gyerek nagyon hasonlít az egyik barátunk kisfiára-ezt a mondatot soha nem akartam hallani. Könnyes szemekkel néztem rá.- Tudod kiről beszélek ugye?

-Mit akarsz Reenz?!-kigördült egy könnycsepp az arcomon

-Válaszokat. Mi történt Londonban? Mike miért volt össze törve mikor látta hogy te nem jöttél? Miért érdeklődött utánad hónapokig?-hol kérdőn, hol vádlón nézett rám. Már nem bírtam. Sírnom kellet. Oda jött hozzám és átölelt.

-Miért akarsz olyanra választ kapni, amit úgy is...-elcsuklott a hangom. A sírástól már nem tudtam beszélni.

-Nem Dé. Nem tudom a válaszokat. Hiába kérdeztem Mike-tól nem mondott semmit.-Reenz együtt érzőbb hangon. Mindent elmondtam neki. Azt hogy mit miért tettem, hogy miért nem mentem velük. Bár nem volt könnyű. Ő nem szólt semmit csak hallgatott. Mikor befejeztem átölelt. Jól esett.

-Fáj hogy nem bíztál bennem és inkább kerültél.- Majd Juniorra nézett.- Az Ő fia. Ugye? Tudja? _Reenz

-Nem. 

-Dé. Mike és Mona között nincs és nem is volt semmi. Mona mást szeret. Nem őt. El kell mondanod Mike-nak hogy van egy fia.-Reenz. Igaza volt, de nem ment.

-És mégis hogy? "Figyelj Mike. Londonban teherbe estem és szülte neked egy gyereket. Csak azért most mondom el mert megtudtam hogy nem jöttél össze a barátnőmmel" vagy mégis hogy gondoltad?-kétségbe voltam esve.

-Mindegy mit  mondasz neki, de tudnia kell. Előbb-utóbb úgy is megtudja, és inkább tőled hallja az igazságot minthogy mástól tudjon meg valami hazugságot.

-Adj egy kis időt. Még nem állok rá készen-Néztem rá könyörgő szemekkel

-Rendben.-Reenz.
-Nézd holnap egész nap itthon vagyok, szólnál Monának?-én
-Hát persze-Reenz.
 Még vagy egy órát beszélgettünk aztán haza ment. Míg én a fiamat etettem és megfürdettem addig ő haza ért.

-Chester. Chester szívem, merre vagy?-Reenz teljesen izgatottan. A konyhában talált rá. Épp evett.

-Szia édesem. Kérsz egy falatot?-Reenz megrázta a fejét- Legalább több marad nekem-Chaz egy hatalmas mosollyal.

-Itt van. Dé itt van L.A.-ben. És fotós, és gyereket szült..-Chaz a szájára tette az ujját

-Szívem, lassabban. Egy szót sem értek. Kezd onnan hogy ki az a Dé?!-Chester

-Dé a barátnőnk, akivel együtt voltunk Londonban, és az aki neki ment Mike-nak. Emlékszel?-Reenz

-Ja... Hogy De. Őt nem Edinának hívják?-Reenz szúros pillantást vetett rá-Oké rendben folytasd.

Mindent elmondott neki. Még a gyereket is.

-Kicsim, ő már nem az akit te régen megismertél. Lehet hogy anyagi gondjai vannak és így próbál pénzt szerezni magának és.. -a mondatot nem tudta befejezni.

-Nem,  Ő nem ilyen. Bizonyítékom van rá hogy Junior az ő fia. 

-Bizonyítékod? És mégis milyen?-Chaz ez kicsit gúnyosan.

-Titokban lefényképeztem a picit.-előhalászta a zsebéből a telefont, közben oda ment a polchoz és levett Otisról egy képet. Aztán keresett a neten Mike-ról is egy baba kori képet. Chester eközben azt figyelte hogy a kedvese vajon mit akar.

- Nézd Chaz, Ő Mike kiskorában-mutatott a laptopra- ez pedig Otis úgy egy éve..

-Igen, Otis tiszta apja- nézett büszkén a barátja fiának a képére-Le sem tagadhatnák egymást.

-Igen. És itt a kép Dé fiáról...-Chesterben a vér is megfagyott szinte

-Jézusom..-Chester.
-De erről nem beszélhetsz Mike-nak.. Még nem..ígérd meg.-Reenz.
-Mégis miért? Mike-nak van egy fia, és még csak nem is tudja.. miért nem mondta el neki Dé??-Chaz egy kicsit haragosan
-Mert nem akarja Mike kapcsolatát tönkre tenni..-Reenz
-Mi? Nincs is senkije.. A barátnőd megzakkant..-Chaz..
-Ne beszélj így róla Chaz, talán csak védeni akarja a fiát és Mike-ot.. Gondolj bele, ha kiderül hogy Mike-nak van egy házasságon kívüli gyereke, a rajongói támadni fogják.. Gondolj csak arra a képre, mikor Otissal félmeztelenül lefényképezték..-Reenz
-Az más volt.. Te is tudod..-Chaz. -A barátnőd átverte Mike-ot..
-Ez nem igaz.. De muszáj nekünk miattuk össze vesznünk?-Reenz, majd megcsókolta Chestert, és a többi nem tartozik ránk...
Másnap reggel a csengőre ébredtem.. Kimásztam az ágyból, és rápillantottam az órára. Fél 8 volt. Fel vettem egy köntöst, és kinyitottam az ajtót..
-Jó reggelt-Reenz és Mona
-Jó reggelt, gyertek be..-én, majd  benéztem Juniorhoz. Még aludt, így nyugodtan tudtam a lányokkal beszélgetni.

-Reenz mindent elmondott.. Te teljesen hülye vagy?-Mona, cseppet sem kedvesen, de hát ő ilyen, ami a szívén az a száján. Ezért is szeretjük..
-Én is örülök hogy látlak Mona. Milyen kedves vagy ma reggel..-én, egy kis vigyorral az arcomon..-gondolom azt is elmondta miért nem szóltam senkinek..
-Igen elmondta, de meg kérdezhetted volna.. Rájöttem hogy van Mike-tól 100 szorta jobb pasik is mászkálnak itt.-Mona aki szinte a fellegekben járt.. Sokat beszélgettünk a lányokkal. Jól esett. Nagyon hiányoztak.. aztán Reenznek meg csörrent a mobilja. Először a kijelzőre, majd rám nézett..