A viszont látás "öröme"

Féltem ettől a találkozástól. Nem akartam hogy tudják itt vagyok, és hogy gyereket szüljek. Megijedtem. 

Próbáltam erős maradni, hogy ne lássa félek. De Reenz ismert, túl jól. Össze- vissza kérdezgetett. Aztán Junior felsírt. Oda mentem hozzá és felvettem:

-Ssh, ne sírj kicsim. Itt a mami.

-Te.. te gyerek szültél? Mégis miért nem szóltál?! Hogy titkolhattad el előlünk?! És..-Reenz. Nem akartam hogy tovább kérdezősködjön, ezért egy kicsit hangosabban szóltam neki

-Állj. Ne kérdezz semmit, se a múltról, se a fiamról. Neked ehhez semmi közöd!!-észbe kaptam mikor az utolsó mondatot kiejtettem a számon- Ne haragudj. Sajnálom. Inkább csináljuk meg a képeket és menjünk. Rendben??

-Nem haragszom, de magyarázattal tartozol. Ugye tudod?-Reenz. Tudtam, igaza volt. Elkellet volna legalább neki mondanom az igazat. 

-Megcsináljuk a képeket, leadom és utána elmegyünk hozzánk.- A képek hamar elkészültek, aztán mikor teljesen végeztem mindennel elindultunk. Reenz taxival érkezett a stúdióba, így most velem jött. Egész úton csendben ültünk egymás mellett. Éreztem a bőrömön hogy figyel. Rossz volt. Csak nézett és egy szót sem szólt. Néha rá pillantott Juniorra. Alig vártam hogy haza érjünk

-Megérkeztünk.-majd csendben figyeltem, miközben Juniort kivettem a gyerekülésből. Mikor felértünk Reenz megszólalt:

-Ez a gyerek nagyon hasonlít az egyik barátunk kisfiára-ezt a mondatot soha nem akartam hallani. Könnyes szemekkel néztem rá.- Tudod kiről beszélek ugye?

-Mit akarsz Reenz?!-kigördült egy könnycsepp az arcomon

-Válaszokat. Mi történt Londonban? Mike miért volt össze törve mikor látta hogy te nem jöttél? Miért érdeklődött utánad hónapokig?-hol kérdőn, hol vádlón nézett rám. Már nem bírtam. Sírnom kellet. Oda jött hozzám és átölelt.

-Miért akarsz olyanra választ kapni, amit úgy is...-elcsuklott a hangom. A sírástól már nem tudtam beszélni.

-Nem Dé. Nem tudom a válaszokat. Hiába kérdeztem Mike-tól nem mondott semmit.-Reenz együtt érzőbb hangon. Mindent elmondtam neki. Azt hogy mit miért tettem, hogy miért nem mentem velük. Bár nem volt könnyű. Ő nem szólt semmit csak hallgatott. Mikor befejeztem átölelt. Jól esett.

-Fáj hogy nem bíztál bennem és inkább kerültél.- Majd Juniorra nézett.- Az Ő fia. Ugye? Tudja? _Reenz

-Nem. 

-Dé. Mike és Mona között nincs és nem is volt semmi. Mona mást szeret. Nem őt. El kell mondanod Mike-nak hogy van egy fia.-Reenz. Igaza volt, de nem ment.

-És mégis hogy? "Figyelj Mike. Londonban teherbe estem és szülte neked egy gyereket. Csak azért most mondom el mert megtudtam hogy nem jöttél össze a barátnőmmel" vagy mégis hogy gondoltad?-kétségbe voltam esve.

-Mindegy mit  mondasz neki, de tudnia kell. Előbb-utóbb úgy is megtudja, és inkább tőled hallja az igazságot minthogy mástól tudjon meg valami hazugságot.

-Adj egy kis időt. Még nem állok rá készen-Néztem rá könyörgő szemekkel

-Rendben.-Reenz.
-Nézd holnap egész nap itthon vagyok, szólnál Monának?-én
-Hát persze-Reenz.
 Még vagy egy órát beszélgettünk aztán haza ment. Míg én a fiamat etettem és megfürdettem addig ő haza ért.

-Chester. Chester szívem, merre vagy?-Reenz teljesen izgatottan. A konyhában talált rá. Épp evett.

-Szia édesem. Kérsz egy falatot?-Reenz megrázta a fejét- Legalább több marad nekem-Chaz egy hatalmas mosollyal.

-Itt van. Dé itt van L.A.-ben. És fotós, és gyereket szült..-Chaz a szájára tette az ujját

-Szívem, lassabban. Egy szót sem értek. Kezd onnan hogy ki az a Dé?!-Chester

-Dé a barátnőnk, akivel együtt voltunk Londonban, és az aki neki ment Mike-nak. Emlékszel?-Reenz

-Ja... Hogy De. Őt nem Edinának hívják?-Reenz szúros pillantást vetett rá-Oké rendben folytasd.

Mindent elmondott neki. Még a gyereket is.

-Kicsim, ő már nem az akit te régen megismertél. Lehet hogy anyagi gondjai vannak és így próbál pénzt szerezni magának és.. -a mondatot nem tudta befejezni.

-Nem,  Ő nem ilyen. Bizonyítékom van rá hogy Junior az ő fia. 

-Bizonyítékod? És mégis milyen?-Chaz ez kicsit gúnyosan.

-Titokban lefényképeztem a picit.-előhalászta a zsebéből a telefont, közben oda ment a polchoz és levett Otisról egy képet. Aztán keresett a neten Mike-ról is egy baba kori képet. Chester eközben azt figyelte hogy a kedvese vajon mit akar.

- Nézd Chaz, Ő Mike kiskorában-mutatott a laptopra- ez pedig Otis úgy egy éve..

-Igen, Otis tiszta apja- nézett büszkén a barátja fiának a képére-Le sem tagadhatnák egymást.

-Igen. És itt a kép Dé fiáról...-Chesterben a vér is megfagyott szinte

-Jézusom..-Chester.
-De erről nem beszélhetsz Mike-nak.. Még nem..ígérd meg.-Reenz.
-Mégis miért? Mike-nak van egy fia, és még csak nem is tudja.. miért nem mondta el neki Dé??-Chaz egy kicsit haragosan
-Mert nem akarja Mike kapcsolatát tönkre tenni..-Reenz
-Mi? Nincs is senkije.. A barátnőd megzakkant..-Chaz..
-Ne beszélj így róla Chaz, talán csak védeni akarja a fiát és Mike-ot.. Gondolj bele, ha kiderül hogy Mike-nak van egy házasságon kívüli gyereke, a rajongói támadni fogják.. Gondolj csak arra a képre, mikor Otissal félmeztelenül lefényképezték..-Reenz
-Az más volt.. Te is tudod..-Chaz. -A barátnőd átverte Mike-ot..
-Ez nem igaz.. De muszáj nekünk miattuk össze vesznünk?-Reenz, majd megcsókolta Chestert, és a többi nem tartozik ránk...
Másnap reggel a csengőre ébredtem.. Kimásztam az ágyból, és rápillantottam az órára. Fél 8 volt. Fel vettem egy köntöst, és kinyitottam az ajtót..
-Jó reggelt-Reenz és Mona
-Jó reggelt, gyertek be..-én, majd  benéztem Juniorhoz. Még aludt, így nyugodtan tudtam a lányokkal beszélgetni.

-Reenz mindent elmondott.. Te teljesen hülye vagy?-Mona, cseppet sem kedvesen, de hát ő ilyen, ami a szívén az a száján. Ezért is szeretjük..
-Én is örülök hogy látlak Mona. Milyen kedves vagy ma reggel..-én, egy kis vigyorral az arcomon..-gondolom azt is elmondta miért nem szóltam senkinek..
-Igen elmondta, de meg kérdezhetted volna.. Rájöttem hogy van Mike-tól 100 szorta jobb pasik is mászkálnak itt.-Mona aki szinte a fellegekben járt.. Sokat beszélgettünk a lányokkal. Jól esett. Nagyon hiányoztak.. aztán Reenznek meg csörrent a mobilja. Először a kijelzőre, majd rám nézett..