Pár héttel később Reenz kapott egy borítékot. Feladó nem volt rajta, csak az hogy honnan jött. Los Angeles, CA, United States. Mikor kézhez kapta, hihetetlen izgalom, s félelem fogta el. Sejtette hogy ki küldte, de félt a csalódástól. Nagy nehezen mégis rászánta magát. Mikor kinyitotta a levelet egy rózsa szirmot talált benne és 3 repülőjegyet. Aztán észrevett egy kis levet is. Ez állt benne:
" Köszönjük a felejthetetlen Londoni éjszakát. Mire ezt a levelet megkapjátok, nem sok
időtök marad a gondolkodásra. Mégis szeretnénk ha bíznátok bennünk és jönnétek.
"Chester, Mike, és a többiek"
Aztán talált benne még egy személyre szóló levelet is. De ennek a tartalmát nem közölte velünk. Minden esetre nagyon boldogok voltak. Csak én nem tudtam igazán örülni neki.
-Dé??-Reenz
-Reenz?-én
-Baj van? Történt valami?-Reenz
-Nem, csak... Én nem mehetek veletek. Sok a munkám, és nem adhatok fel mindent mert ők kérik. Nekem nem érnek annyit. A karrieremről van szó. És ez mindennél fontosabb.-valójában persze nem így volt. Bűntudatot éreztem Mike miatt, hisz Mona odáig volt érte. Ezért sem mondat el nekik mi történt köztünk. A barátnőm volt. És sokat jelentett nekem. Ha kimegy van esélye hogy össze jöjjenek. Az ő boldogsága fontosabb volt mint a sajátom. Ezért maradok.
Másnap én vittem ki őket a reptérre.
-Hiányozni fog nekünk-Reenz és Mona
-Ti is nekem, de tartani fogjuk a kapcsolatot. És dobjatok rám egy üzit, ha megérkeztetek. Tudni akarom hogy minden oké-e. Rendben?-Még pár perc búcsúzkodás és enniük kellett.
Mikor felszállt a gép egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Amiért el mentek? Vagy amiért itt maradtam? Nem tudom. Mikor hazaértem hirtelen megszédültem.
-Biztos elfelejtettem enni-gondoltam. Másnap még rosszabb volt. Hányingerem lett, fájt a fejem, és vérzett az orrom.
-Csak ne legyek beteg, most nagyon nem volna jó.-Reggeli után bementem a fotószalonba.
-Jó reggelt-Peti az egyik munkatársam-Sápadt vagy, minden rendben?
-Lehet beteg leszek.
-Mindenesetre menj orvoshoz addig tarom a frontot-Peti. Neki nem lehet nemet mondani. Elmentem az orvoshoz. Nem számítottam erre. Nem lehet.
-Ön terhes-mondta az orvosom-Látva a reakcióját hölgyem ez biztos. Mielőtt még megkérdezné.-Kedves volt velem, de most mégis inkább elküldeném melegebb éghajlatra. Telefonáltam Petinek hogy ma már nem megyek vissza. Nem mondtam el neki hogy miért, nem is kérdezte. Mikor haza mentem egyszerűen kitört belőlem a sírás. Hosszú idő óta nem volt férfi az életemben. Csak Mike. Azóta se feküdtem le senkivel.
-Nem tudhat róla-ez volt az első gondolatom-Sem ő, sem Mona, sem Reenz. Senki sem.
Gondolkodni kezdtem mit tegyek. Vetessem el?? Az nem én lennék. Szüljem meg?? De hát mit kezdenék vele egyedül? Hogy tudnám felnevelni? Adjam örökbe?? Biztos megbánnám. Kétségek közt vergődtem. Valakivel beszélnem kell. De kivel?? Bőgtem mint egy kis gyerek akitől elvették a nyalókát.
5 hónap múlva kaptam egy külföldi állás ajánlatot az LA Daily News-hoz. Pár hónapja fedeztek fel és már le informáltak. Azt is tudták hogy nem dolgozom, mert szülési szabadságon vagyok. De ez nekik nem számított. 3 szor annyi pénzt ígértek ha így is elvállalom. El gondolkodtam rajta. 6 hónapos terhesen vágjak bele? Beszéltem erről Petivel. Ő mindenben támogatott. De bizonytalan voltam.
-Ha másért nem a kicsiért tedd meg. Egyedüli szülőként akarod felnevelni. Ők többet tudnak adni neked, mint amit itt kereshetnél. Megadhatnál neki mindent- szó se róla jól érvelt. Elfogadtam az ajánlatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése