-Jó reggelt. Nem bírsz aludni?- a szívbajt hozta rám. Megfordultam.
-Jó reggelt Mike. És te?
-Aludni bírnák még, de nem lehet. A koncert előtt még sok dolgunk lesz a fiúkkal. Nincs kedved velem reggelizni? Addig hátha Chester is előkerül.-Mike
-Mehetünk. Öö.. Valamit be kell vallanom...-Dé
- Igen?-Mike
-Igen. Nekem tegnap esett le hogy te ki vagy valójában. Mondjuk ebben a csajok segítettek. Ha ők nem mondják...-Én egy kicsit elpirulva
-Semmi gond... Bár egy kicsit furcsa volt hogy nem ugrottál a nyakamba, és nem kapott el egy hiszti roham- Mike nevetve. Reggeli után még kb 1 órát beszélgettünk róla, a családjáról, a válásáról, meg egy kicsit rólam, a karrieremről. Aztán Chaz feltűnt. Úgy nézett ki mint akit agyon csaptak.
-Jó reggelt-Chaz
-Inkább napot-Mike-Mehetünk?
-Persze-Chaz két ásítás közt.
-Akkor mi most leléptünk. Koncerten találkozunk?-Mike
-Persze. És utána is... VIP jegyünk van-Én vigyorogva
-Az jó. Akkor este-Mike 2 puszi kíséretében. Istenem az az illat... hm...
Miután elmentek a fiúk Reenz és Mona tűnt fel a láthatáron. A nap további részét vásárlással töltöttük és persze pletykával. Miért is ne? Reenz teljesen el volt varázsolva. Eljött a koncert. Mindannyian dögös, de mégis kényelmes cuccokat vettünk fel. A koncert nagyon jó volt. Az első sorban voltunk. Végig énekeltük a számokat. Aztán mikor vége lett, bemehettünk a fiúk öltözőjébe. Mindenki nagyon barátságos volt. Aztán Joe megkérdezte hogy ha már így "összejöttünk" nincs-e kedvünk elmenni valahová. Mondanom se kell hogy azon az estén mindenki alaposan leitta magát. Reenz, Mona és én már az asztal tetején táncoltunk. Jól éreztük magunkat. Végül a fiúk is csatlakoztak hozzánk, és mit ad Isten? Mikor Joe is felmászott közénk, az asztal nem bírta tovább és össze tört alattunk. Szakadtunk a röhögéstől.
-Bazd meg... A dagadt seggedet már nem bírta tovább szegény asztal...-Chester
-Ne bántsd már Chaz. Joe olyan kövér hogy ő a két legjobb barátom-Mike
-Olyan kövér vagy, hogy a légy kétszer tankol, mire körbe repül-Brad
-Brad. Rakd sebességbe az agyad mielőtt megszólalnál.-Joe, sértődöttséget színlelve
-Jó jó... tudod hogy csak hülyülünk. Ne hogy megsértődj már-Brad
-Megbocsátok neked, de te fizeted a ma esti számlát-Joe
-Ha kell a szállodai számlát is-Brad
-Helyes... Kieszlek a vagyonodból-Joe. Na ezen újra elkezdtünk nevetni. Még elvoltunk egy pár órát de alig bírtunk talpon maradni. Mindenki hulla merev részegre itta magát.
Másnap délben apró csókokra ébredtem. Piszkosul fájt a fejem. Mikor megfordultam azt hittem rosszul látok. Nagyon meglepődtem
-Szia-Mike suttogva
-Szia... Te mit keresel itt?? És.... Úristen mi lefeküdtünk?!-Kérdeztem mikor észre vettem hogy nincs rajtunk ruha.
-Igen, semmire nem emlékszel? Mikor vissza kísértelek azt mondtad ne hagyjalak egyedül, így maradtam... aztán minden szinte magától történt...-Mike. Aztán csendesen néztünk pár perig farkasszemet. Végül elmosolyodtam és megcsókoltam. Újra megtettük. Emlékezni akartam rá hogy milyen vele, milyen a csókja, az ölelése, stb...
2 órával később nem akartam, de muszáj volt kimásznom a karjaiból.
-Sajnálom, de mennem kell, pár óra múlva indul a gépünk. -én egy kicsit szomorúan.
-Maradj velem.-Mike
-Sajnálom nem tehetem. A holnapi napom elég fontos lesz.
- A fotózás miatt?-Mike
-Igen. Talán ez lehet életem nagy lehetősége. Ha sikerül, akár világ hírű fotós lehetek.
-Látlak még valaha-Mike remény teli arccal.
-Lehet. Ki tudja...-majd búcsúzni kezdtünk. Aranyosak voltak a srácok, kikísértek minket a reptérre. Reenz és Chester láthatóan egymásra talált. Megbeszélték, ahogy vége lesz a turnénak Reenz kimegy hozzá Los Angelsbe. Az úton beszélgettünk, szóba került, hogy mi történt köztünk Mike-kal, de nem mondtam el nekik. Ez a MI titkunk. És minek mondjam el nekik, ha úgysem láthatom Őt soha többé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése